A sofőrbetegségről

Tudósok 2011-ben feltárták a közúti fuvarozók és járművezetők egészségügyi kockázatait, és megdöbbentő összefüggésekre találtak. Megállapították, hogy a munkakörből adódóan a sofőrök folyamatosan változó környezetben vannak, így a koncentrációképesség, reakcióképesség alapvetően befolyásolja a baleseti kockázatot. A közúti balesetek jelentik a legnagyobb károkozási tényezőt a vagyoni károkban és a baleseti tragédiákban egyaránt. Mindezek alapján került fókuszba a sofőrök egészségi- és pszichés összefüggéseinek feltárása.

Az ismertető elsőként említi meg, hogy az autógyárak a passzív védelemmel próbálják a karambolok esetén csökkenteni a légzsákokkal és más védelmi rendszerekkel a testi épséget, viszont a balesethez vezető járművezetői okokkal legfeljebb az alkoholszint és telefonálás korlátozását megszabó rendeletek foglalkoznak. A valós kiváltó okok ennél sokkal mélyebben gyökereznek. A cikk folytatásához kattints ide!

A sofőr a munkaidejének szinte teljességét folyamatosan változó környezetben és mozgó kabinban tölti. A járművezető figyelmét számtalan információ és információs eszköz leköti. Leköti a figyelmét viszont a sofőr saját egészségügyi állapota is, ezzel viszont eddig alig foglalkoztak. A folyamatosan változó környezet és a halmozott információk, vezetési cselekmények és teljesítmény kényszer folyamatosan fennálló relatív magas stressz szintet eredményeznek. A vezetői ülés relatív kényelmesre van kialakítva, vezetés közben ez viszont állandó mozgó, rázkódó felület jelent, az jellemző testtartás pedig természetesen ülő helyzet. A korábbi tanulmányok megállapították, hogy a mozgó ülésfelület és háttámla a gerinc csigolyák fokozott megterhelését idézi elő, ami a munkaköri egészségügyi kockázatok körében a „lumbágó” kockázatot jelenti, azaz a lumbális csigolyák és porckorongok jelentős túlterhelődését.

A mai felismerések szerint a folyamatos ülőpozíció miatt a belsőszervek folyamatosan súlyukkal nyomják egymást, ezáltal csökken a vérkeringés képesség a hasűrben, nő a szervek terhelése és csökken a tápanyagellátottság szintje. A folyamatos ülőpozíció további kockázata a csípő szakaszon legnagyobb terheket elszenvedő urogenitális szervek, hólyag, nemiszerv, prosztata, herék, illetve a vastagbél, végbél. Nem csoda hát, ha sofőrbetegségek közé sorolódik ezután az aranyér, veseelégtelenség, prosztata gyulladás stb.

Kockázatot jelent továbbá a folyamatos közlekedés miatt az ürítés rendszerességének elmaradása, hiszen elmarad a folyamatos folyadékbevitel az illemhelyek hiánya és higiéniája miatt, ez viszont következményként az öntisztulás méregtelenítő folyamatát gátolja, az immunrendszert fokozottan terheli.

Új felismerés az is, hogy az állandó ülőpozíció miatt a csípőtáji erek, főverőér és visszerek folyamatosan extrém nyomás alatt vannak, így a lábszár erei és a láb mélyszövetei nagyobb vérnyomás alatt állnak, és mivel ez extrém feladatot jelent a szívnek is, a kockázatok halmozottak.

A tudósok szintén új felismerése az ülőpozícióból adódó ideg ingervezetések extrém zavara, mivel az állandó ülő testhelyzet a derék és csípőtájon fokozottan terheli a szervek működéséről információt szállító idegpályákat, így azok sem nem tudnak megfelelő információt továbbítani az agyba, sem pedig azok szerint nem tudnak terhelésmentesen regenerációs szabályzásokat kezdeményezni. Az idegpályák terheltsége, a testtömegből adódó nyomásteher, a korlátozott keringés tehát halmozza az egészségügyi kockázatokat a járművezetők munkavégzése során. Magyar tudósok ezek felismerését követően kialakítottak egy vélhetően egyedülálló kezelési módszert, ami csökkenti a szövődmények kockázatát, megfelelő kedvező élettani állapotot segítenek visszaszerezni az érintett népesség körében.

A kutatások eredményeiből fakadóan olyan orvosi eljárást alakítottak ki (EMOST), amely képes az idegpályák ingervezető képességét regenerálni, és az ingervezetések javításával a természetes regenerációs folyamatokat rendezni mellékhatások nélkül. A terhelések csökkentésével, a természetes regenerációs képesség helyreállásával javul a járművezetők stressz szintje, javul a reflex- és reakcióidő, javul a szervek összehangolt működése, a munkaalkalmasság képesség fokozódik, és az egészségügyi kockázatok csökkennek. A nemzetközileg elismert magyar kutató- és fejlesztőcsoport e felhívással a közúti biztonság emberi tényezőinek feltárásával, egészségügyi összefüggések bemutatásával kíván közösségi célokat szolgálni.

forrás: BioLabor, Dr. Erdőfi-Szabó Attila

www.biolabor-med.com